Wild Arms -Twilight Venom (TV, 2001)
Wild Arms
Veszett fegyverek
Hossz: 22 rész
Műfaj: akció, vígjáték, fantasy, kaland
Rendezte: Kawasaki Itsuro, Mashimo Koichi
Írta: Kawasaki Itsuro, Mitsui Hideki
Karakter dizájn: Sekiguchi Kanami
Zene: Otani Ko
Stúdió: Bee Train, Sony
Hivatkozások: ANN, AniDB
Értékelések: (16 szavazat, átlag: 7.56) [+]
Először azt hittem, hogy az anime ismertetőjének megírása nem jelent majd túl nagy kihívást számomra. Alapjában véve nincs semmi forradalmi újítás, mélyenszántó és az élet nagy kérdésein elgongolkodtató eszmeiség vagy elvont szimbólumrendszer a sorozatban - ez nem egy Evangelion vagy egy GITS szintű alkotás semmilyen téren sem - épp ellenkezőleg, inkább minden részében átlagosnak mondható.
Akkor miért van mégis az, hogy a neten olvasható ismertetők fele a sárga földig lehordja, a maradék 50% pedig pozitív véleménnyel van róla, sőt! Hogyan képes egy minden szinten közepes anime ennyire megosztani az emberek véleményét?
A történetről tényleg csak említés szintjén, egyrészt, mert sok minden nem az, aminek az elején látszik, másrészt pedig senkitől sem akarom elvenni a felfedezés örömét :)
A 22 rész folyamán egy Sheyenne Rainstorm nevű, és egy 10 éves kisfiú testébe kényszerült férfi kalandjait követhetjük nyomon, akit a ROOF nevű titkos szervezet bázisáról szabadít ki Dr. Kiel Aromax, miközben saját maga is menekül onnét. Mint később kiderül, Sheyenne agyát eltávolították és egy gyerek testébe ültették át, hogy közben az élettelen testtel kísérletezhessenek. Sheyenne ugyanis egyike a kevés született ARMS használónak, vagyis képes szinte korlátlan alkalommal használni egy olyan, a régmúlt időkből származó fegyvert, (ez az ARMS) amely golyók nélkül, a tulajdonos életenergiáját felhasználva működik.
Sheyenne természetesen nem adja fel a testét, és együtt Aromax-szal, valamint a kicsit később hozzájuk csatlakozó Isaac nevű Popepi Pipepoval (egy 3000 éves, emberi értelemmel bíró rágcsálószerű lény) elindulnak visszaszerezni azt. Persze lányok nélkül unalmas (meg bonyo-
dalommentes :)lenne az út, szerencsére mindjárt három is akad belőlük, akiket a sors (vagy inkább balszerencse) újra meg újra összehoz a fiúkkal. Ők: Loretta Oratorio mániákus kincsvadász (de Sheyenne-nek hála az egész sorozat alatt egy fia kincset sem tud szerezni vagy megtartani:), és egy ún. Crest kártyákat használó mágia birtokosa, Mirabelle Graceland a társa, aki egy egészen rendhagyó vámpír törzs, a Noble Red képviselője, valamint Isaac exfelesége: Jerusha.
Az út során lassan egyre sűrűsödnek a rejtélyek Sheyenne körül: Ki az a titokzatos nő, aki egyre gyakrabban bukkan fel a rémálmaiban, miért hiszik azt, hogy ő a legenda szerint 10 ezer évvel ezelőtt élt Démonkirály újjászületése, és hogyan kapcsolódik mindez a hátán található holdat formáló jegyhez?
Az útközben felvetődött kérdésekre a végkifejlet lenne hivatott választ adni, aminek az többé-kevésbé eleget is tesz, ez azonban csak kevés nézőt fog kielégíteni igazán.
A megoldás ugyanis csak még több talányt hagy maga után, és ha ehhez még hozzászámoljuk a többi, csupán egy-két szóval elintézett rejtélyt, az már igazán zavaró, érthetetlen és bonyolult cselekményt eredményez. Talán a legjobb szó erre mégis a túlerőltetett. A készítők szinte minden, az animékben általában előforduló klisét újrahasznosítottak a sorozatban - legendák és isteneket , vámpírokat és varázslókat mixeltek össze modern technológiával és az orvostudomány legújabb eredményeivel, mindezt a westernek vadnyugatos környezetébe ültetve, ami nem lenne baj, épphogy izgalmas lehetőségeket hordoz magában, de ilyen mértékű hanyagság és kidolgozatlanság mellett mindez a visszájára fordult, és egy zavaros egyveleggé változott.
Ha pedig mindehez hozzávesszük, hogy a grafika kissé gyerekes, a színek fakók, a kontúrok elmosódottak, a környezet és az épületek egyhangúsága szinte kiált, be kell látnunk, hogy mégiscsak egy minden ízében erősen közepes, inkább fiataloknak szánt alkotással van dolgunk.
Ha viszont a fentebb említett jó nagy adag problémán túllépve elfogadjuk ezt az animét annak, ami igazából, akkor egy kellemes, király hangulatú, eléggé eredeti (bár lassan haladó) történettel rendelkező alkotással ismerkedhetünk meg. A fő cselekményvonal hiányosságait ha nem is teljesen, de legalább kis mértékben feledteti a legtöbb rész gerincét adó epizódok, és a mellékszereplők történetének jól kidolgozottsága, amelyek közül nem egy szerencsére meglehetősen komolyra és tragikusra sikerült.
A fő karakterek jellemének és hátterének részletességéről már nem lehet mindezt elmondani, de végül is ez nem a Háború és Béke, ember legyen a talpán az, aki 22 részbe képes 6 szereplő mindenféle titkokkal teli életét elhelyezni, kavarodás nélkül. Szóval ez nem nagy hiba.
Sheyenne figurája például nagyon szimpatikus és jól animált (kawaiiii:), ez különösen a gesztikulációjaira igaz, ráadásul a hangját kölcsönző Asano Mayumi is kiváló munkát végzett.
Egyedül a zenéről nem szóltam még: Az anime egy nagyon fülbemászó dallamú képsorral nyit, és a háttérzenékkel sincs alapvetően semmi probléma, kellemesek és gyakran vadnyugati stílusúak.Egyedül az Ending sikerült borzasztóra, de azt egy könnyed kézmozdulattal bármikor elhallgattathatjuk :)
KONKLÚZIÓ: Lehet, hogy az egyes elemek nem alkotnak egy hibátlan kerek egészet, de minden tökéletlensége ellenére ez az anime hordoz magában valami különlegeset, ami a nézőt a folytatásra készteti. Bárki bármit is mondjon, ez a sorozat több, mint aminek első ránézésre látszik, de sajnos kevesebb, mint ami több munkával és törődéssel lehetett volna. Mindenképp megér egy próbát! |
AJÁNLOM AZ OLDALT
